Szolnoki Judith vagyok. Amióta befejeztem az iskolás éveimet, külföldre vágytam, nyelvet tanulni, világot látni, új dolgokat és kultúrákat megismerni, emellett úgy éreztem, nyelv nélkül nem tudok olyan karriert építeni, amit szerettem volna. 2 Angliában leélt év után Magyarországon dolgoztam egy multinál, de közben is képeztem magam, főiskolára jártam, és mellette vállalkoztam. Felmenőim leginkább az alkalmazotti lét „biztonságát” választották, ez volt előttem a példa, így én is arra indultam, s amikor gyakorlatilag két munkám volt egyszerre, akkor sem mertem kizárólag a vállalkozást választani. Akkor még nem bíztam magamban, nem ismertem el a teljesítményem.

Közben egész életemben azt hallottam mindenhonnan, hogy a pénzért meg kell dolgozni, hogy becsületesen nem lehet meggazdagodni, hogy a munkáltatók nem értékelik a dolgozóikat – ezt nem akartam elfogadni, mindig úgy éreztem, az élet ettől jóval többet tartogat, többről szól, többet ér és többet érünk. Amellett, hogy elég jó életszínvonalat teremtettem meg magamnak itthon is, egyedül, dolgozó Nőként, és szerettem egyedül élni, függetlenül, mégsem találtam a helyem, és bár mindig tudtam/éreztem, hogy lesz gyerkőcöm, a tökéletes társat sem találtam meg könnyen ehhez, akivel családot lehet alapítani.

Újra fellángolt bennem a külföldi lét és nyelvtanulás utáni vágy, 2 évig hezitáltam, nem tudtam felmondani, kifogásokat kerestem… közben 2010-ben meghalt Édesapám, s saját céljaimat félretéve Édesanyámat támogattam, amellett apu elvesztésének feldolgozása egy intenzív önismereti útra, a továbbfejlődés útjára terelt. Felismertem miért választottam az erős szingli női létet, miért nem találtam (nem engedtem meg magamnak) a társat és a saját gyermeket, dolgoztam magamon elég sokat –és még van is min. Az élet folyamatos tanulás.

Ekkor ismerkedtem meg külföldi párommal, távkapcsolatban éltünk, utazgattunk egymáshoz, már érett bennem a döntés, hogy végre felmondok és újra elhagyom Magyarországot, amikor a munkahelyemen átszervezés alá bújtatott tömeges elbocsátás vette kezdetét. Gondolkodtam, hogy jelzem akkori főnökömnek, hogy én szeretnék lenni az egyik, akitől búcsút vesznek –de egy kis hangocska azt sugallta, tettek nélkül várjam ki mi lesz. Természetesen kirúgtak :D Ezt elég egyértelmű jelnek vettem, és már költöztem is Olaszországba, páromhoz (aki azóta a férjem). Tudtam, hogy főnököt soha többé nem akarok, és a tapasztalatok után az is egyértelművé vált, hogy én akarom megválogatni, kivel szeretnék együtt dolgozni. Itália délebbi részein munkát csak ismerősön keresztül lehet találni, és a képzettséged senkit nem érdekel – ezt elég demotiválónak és igazságtalannak éreztem, így ez további motivációként hatott rám, hogy hagyományos értelemben vett karriert se akarjak! Karriercoach konzultációit vettem igénybe, karma kutatást, asztrológiát, Reikizni és Angyalkártyával ismerkedni már korábban kezdtem, képzésekre jártam, önfejlesztettem, hangos- és klasszikus könyveket fogyasztottam – rengeteget. Azelőtt semmi hobbim nem volt, ezekben az években kipróbáltam magam több területen, tréningekre, workshopokra jártam.

Közben párom Szaúd-Arábiában kapott munkát. Követtem, támogattam, elég színes tapasztalatokat gyűjtöttünk a 3 év alatt a misztikus Közel-Keleten; összeházasodtunk, megérkezett kisfiunk. Lelassult az életem, életünk. Megtanultam tőle újra gyermeki rajongással és hittel lenni, örülni minden apróságnak, a jelenben élni. A korábban jól tervezett-szervezett életem, a prioritásaim átalakultak, el is engedtem a kontrollt, a túlszervezettséget.

Mindig úgy terveztem, hogy ha gyerkőcöm lesz, 3 évig szeretnék csak vele foglalkozni, otthon maradni – és ez hála az égnek meg is adatott. Neki, magunknak akartam dedikálni ezeket az éveket, erre még ráhúztunk extra fél évet tavaly a Covid miatt, hármasban bezárva szinte – imádtam azt az időszakot is, sokat kertészkedtünk, sütöttünk, játszottunk, kreatívkodtunk.

Viszont sokszor feszített a tudásvágy, a tettvágy, hogy az önmegvalósításom még mindig nem halad, nem volt időm sem erre, sem önmagamra – ezen szintén kellett coach-csal dolgoznom, hogy priorizálni tudjak, egy dologra koncentrálni, ne forgácsolódjak szét, és ne ostorozzam magam. Az egyértelmű volt, hogy ezekben az években – eredeti terveim szerint – a picink az első. Nagy megkönnyebbülés volt elköteleződni, és elnapolni a további céljaimat.

Álmaim kibontásával és a tervezéssel, ha lassan is, de azért haladtam. A támogató közeg nem mindig van meg, gyakran egyedül érzem magam a feladattal, az akadályok leküzdésével, férjem nem vállalkozó beállítottságú. Viszont értéket akarok teremteni, segíteni, s ha valamit a fejembe veszek, megtalálom a megoldást. Ha a célt kitűzöm, a lépések maguktól jönnek. Mindig előre nézek. Ezzel – néha nem is tudatosan – visszajelzésekből tudom, hogy inspirálom a körülöttem élőket.

Külföldön élt éveim alatt felismertem, hogy nem csak nekem hiányzik családunk magyar fele, a velük töltött hétvégi étkezések, az ünnepek az évtizedek alatt megszokott fogásainkkal – melyeket most is asztalunkra varázsolok-, hogy mennyi emléket és érzést hordoznak gyermekkorom ételei, hogy nem csak nekem fontosak a magyar értékek, a hagyományok, hanem férjem mellett kétnyelvű, kétnemzetiségű gyermekünknek is szeretném ezeket átadni.

Gyökereink ápolása, kultúránk megtartása, életünk gazdagabbá tétele, kincseink értékelése létfontosságú. Nagymamámtól (Mamesztól) örökölt receptjeinket, az otthon megszokott ízeinket tovább kell adnom a következő generációknak. Ebből született idén indult vállalkozásom, a Judi’s Gourmet (www.judisgourmet.com), magyar kézműves manufaktúrák fantasztikus élelmiszer különlegességeivel, ahol a szívvel-lélekkel készült termékek hozzájárulnak örökségünk őrzéséhez, továbbadásához. Éppen ezért megszállottan gyűjtöttem-gyűjtöm a minőségi termékeket elkötelezett magyar készítőktől, akiket elmondhatatlanul tisztelek tevékenységükért, lenyűgöz kitartásuk, elhivatottságuk.

Nekem pedig küldetésem, az otthon ízeinek szállítása külföldön élő magyaroknak; értéket, élményt, szépséget, csodás pillanatokat szállítani életükbe, hogy bárhol vannak a világban, otthon érezzék magukat.

Motivációm az értékmegtartás, értékőrzés, értékátadás.

Elhivatott vagyok gyökereink, szokásaink, a családdal töltött idő értékének és érzésének ápolásában és átadásában a következő generációknak.

Bárhol vagy, érezd magad otthon!

Szeretettel,
Judith