Nagy Veronika tervezőgrafikus és festőművész vagyok.
Eredetileg is így indultam, már általános iskolában beírtam egy emlékkönyvbe, hogy grafikus leszek. Édesapám elé is odaálltam továbbtanulás előtt, hogy festő leszek, de erősen lebeszélt róla, mondván, abból nem lehet megélni.

Aztán a Balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnáziumba jártam, amit soha nem bántam meg, de arra sem emlékszem, ki volt a rajztanárom. Néha különórákra jártam az egyetemi klubba. Elvégeztem a külkereskedelmi Főiskola Nemzetközi Kommunikáció szakát és lett egy papírom a fiókban: “közgazdász”.

Még meg sem kaptam a diplomámat, beiratkoztam a Corvin rajziskolába hobbiból. Itt rábeszéltek, hogy felvételizzek a Képzőre. Akkor képgrafika szakkal próbálkoztam és a második fordulóig jutottam – pár hónap felkészülés után. Végül úgy döntöttem, nem próbálkozom újra, mert férjhez mentem és családot szerettem volna, munka mellett pedig minden nem fért volna bele. Így találtam rá a Budai Rajziskola OKJ grafikus képzésére, ami munka mellett teljesen belefért. Elkezdtem a sulit, az első év utáni nyáron pedig megérkezett a fiam. Mindent elsöprő élményként éltem meg a szülést, egyfajta megszületés volt magam számára is. 

Bár már vágytam rá, mégis mellbevágó volt a váltás: a nagy szabadság után az anyaság.

Egy évig voltam vele otthon és utána folytattam a sulit. Az egymagamban otthon levést nehezen bírtam volna tovább, bár élveztem az anyaságot, a nehézségeiből sem maradtam ki. Nehéz időszak volt, mert amikor a suliban voltam, a gyerekkel lettem volna, amikor meg otthon voltam vele, nehéz volt megcsinálni a házi feladatokat. Egy barátnőmmel, akivel a lakótelepi Ringatón ismerkedtem meg, heti egy nap felváltva vigyáztunk a két gyerkőcre. Ezzel az anyukával azóta is nagyon jó barátnők vagyunk.

Az összes GYED-em elment a heti két nap magánbölcsire és a tandíjra. Az összes időm elment a sulira és a gyerekre. A férjemnek nagyon hálás vagyok, hogy támogatott ebben. Nehéz időszak volt mindkettőnknek az első gyermekesek szokásos nehézségein túlmenően még egy kis iskolába járással spékelve.

Amikor befejeztem a sulit, még visszamentem 5 hónapra a multihoz dolgozni. Csak teljes állásba vettek vissza, ami nagyon nehéz volt egy bölcsis gyerek mellett, gyakran volt lelkiismeret furdalásom. Hétvégente pedig pár órát a grafikai megrendelésekkel töltöttem. Aztán lejárt a szerződésem és vettem egy nagy levegőt: nem maradtam a cégnél, végkielégítéssel eljöttem. Mintha egy műugró deszkán toporogtam volna a medence felett hónapokig, mire végül leugrottam, hogy szabadon úszhassak. Munkanélkülin voltam, amikor megfogant a kislányom, akit egyébként szintén vágytunk. Három hónapos volt, amikor már újra vállaltam grafikai munkákat. Persze nagyon olcsón ismerősi körben, hosszú határidővel.

Az Anyahajó Anyaközpont https://anyahajokozpont.hu/ is akkoriban alakult meg a lakótelepen és beszippantottak. Sok értelmiségi anyuka, jó közösség, hasonló élethelyzet. Nagyon támogató közegre találtam itt, több mély barátság is született. Tőlük tanultam, mi az az erőszakmentes kommunikáció és elmentem egy civil szervezeteknek szóló asszertív tréningre. Ezek az önbizalmam építésében is segítettek, illetve a munkámban is. Önkéntesként az Anyahajónak is végeztem néhány grafikai munkát, amik jó referenciául szolgáltak az egy-két megrendelés és az iskolai vizsgamunkáim mellett.

Amikor a lányom is bölcsis lett, elgondolkodtam, hogy keressek-e állást? Esetleg multinál, ahol jó a fizu? Részmunkaidős alig volt, grafikusként nem volt szakmai tapasztalatom, volt két kicsi gyerekem – esélytelen a munkaerő piacon és még esélytelenebb egy egészséges work-life balance-re. Egy coach segített rávezetni, mit is akarok. Vagyis visszavezetni ahhoz, amit belül már nagyon régen elterveztem.

Elkezdtem felépíteni a vállalkozást. Weblapot, FB oldalt csináltam. (www.veravisualart.com) Megismertem a Mompreneurs csoportot és sokat tanultam tőlük marketinget, meg a neten minden ingyen elérhetőt elolvastam. Gyakran személyes találkozókra is elmentem, még nagyon bátortalanul. Aztán jöttek a csoportból is megrendelések. Szép lassan alakult, de még nem volt elég bevételem, hogy KATA-s legyek.

A lányom 3 éves lett, megint gondolkodtam a munkahely keresésen. Megint felhívtam a coach-ot és megint ugyanarra jutottunk: szabadúszó maradok. Egy éven belül adószámos magánszemélyből KATA-ra váltottam.

Közben a coach elég sokszor járt nálam olyankor is, amikor épp ki volt pakolva egy csomó festményem a nappaliban, amik épp száradtak, félkészek voltak. Számára nagyon izgalmas volt ezt látni és rájöttem, hogy ezt a vonalat is erősíthetem, láttathatom. Megújítottam a weboldalamat, posztolgattam Facebookon, kiállítottam és lakótelepi karácsonyi vásárra mentem. Évente egy-két képet eladtam, majd az akvarell reprodukcióimat a várban kezdték árusítani.

Jelenleg grafikai vállalkozásommal kapcsolatban minimális marketing tevékenységet fejtek ki. Van egy külföldi rendszeres ügyfelem és sok hazai kisvállalkozás is megtalál. Szeretem az utóbbiakat is nagyon, mert mindig új embereket ismerek meg, új álmokat segítek megvalósulni egy arculattervezéssel.

A festést igyekszem felépíteni most, de ez egy teljesen más terület, sokkal hosszabb folyamat. Művészetemen keresztül a környezetvédelemre szeretném felhívni az emberek figyelmét.

Újra tanulok: rajzolni, festeni. A grafikus képzés része volt az akt, portré és festés óra, még szeretnék fejlődni. Pályázok tárlatokra és már meg is vannak az első sikerélmények, amiket persze megelőztek kudarcok, várakozások. Amikor nem tudom azt megfesteni, ami a fejemben van. Amikor nem merek kiállni, nem merek benyújtani egy pályázatot kishitűségem miatt, vagy mert nincs elég időm felkészülni a két gyermekem mellett. Mindig ők az elsők. Nekik pedig a legfontosabb a kiegyensúlyozott anya, mert csak így adhatok elég figyelmet, türelmet, időt. Ezért nekem alkotni kell.

Szerencsére tagja lehetek olyan támogató, segítő közösségeknek, mint az Anyahajó vagy a Mompreneurs és van egy remek társam. Hiszek abban, hogy a nők együtt sokra képesek, hatalmas teremtő erő lakik bennük. Hiszek a kemény, kitartó munkában, ami minden siker mögött ott van.
Számomra a siker pedig az alkotó munka és az anyaság egyensúlyában rejlik.