A kislányunk születése előtt pénzügyi asszisztensként dolgoztam. Ugyan nem erre a pályára készültem, mégis folyamatosan ebben a körben mozogtam, gondolom, nem véletlenül. Hiába végeztem turizmus-vendéglátás szakon, rendezvényszervezés szakirányon, én nagyon szeretem a kiszámítható, tervezhető dolgokat, a rendszereket és a számokat. Talán ezért is lett végül ez az utam. Szerettem a „pénzügyes” munkát, mert nagyon közel áll hozzám, viszont hiányzott belőle a kreativitás.

Évekig gondolkoztam azon, hogy mi lenne számomra az a munka, amire hivatásként tudnék tekinteni, amiben ki tudnék teljesedni. Úgy éreztem, hogy nincs semmi különleges képességem, különleges tudásom.

Készítettem én már honlapot, szerettem fotózni, még videókat is szerkesztettem főiskolás éveim alatt és imádtam ezeket csinálni. Tudtam, hogy kell valami az életembe, amivel valami értékeset adhatok másoknak és amiben kiélhetem az alkotásvágyamat, és azt is tudtam, hogy ennek valami olyasminek kell lennie, amihez egy laptopra van szükség. Nem is emlékszem, hány éves voltam, mikor kikönyörögtem az első asztali gépet a szüleimtől, csak azt tudom, hogy drága volt és az osztályban én voltam az első, akinek volt számítógépe otthon. Imádtam felfedezni, mindent saját magam tanultam meg rajta.

Miután a kislányunk megszületett, még többet pörögtem ezen, hiszen pár hónapos koráig rengeteget pihentem vele együtt, sokat olvastam, míg ő rajtam aludt, és ide-oda cikáztak a gondolatok a fejemben. Egyszerűen nem tudtam, merre induljak el.

Belecsöppenni az anyaságba számomra nem volt könnyű. Az ember próbálja elképzelni, hogy milyen lesz majd, meg készül rá, de azért nagy volt a váltás. A munkahelyi pörgésből hirtelen egy teljesen más felállásban találtam magam.

Nehézség volt még, hogy sajnos nem tudtuk teljesen befejezni a felújítást a szülésig, így még a házon is volt tennivaló. Akartam, hogy azzal is haladjunk, de közben szerettem volna, hogy a férjem is minél több időt töltsön a kislányunkkal, hogy én is tudjak kicsit töltődni. Nagyszülők messze laknak, úgyhogy a segítség véges volt. A megoldást abban láttam, hogy egy ideig egyszerűen elengedtem mindenféle elvárást. Megvoltak a tervek, megvolt az irány és haladtunk, ahogy sikerült. Aztán lassan mégis minden elkészült.

A vállalkozás indítását azonban egy másik élményem határozta meg. A szülés után pár héttel megkerestek az egyik biztosítási társaságtól és szerettek volna eladni nekünk egy életbiztosítást. Ebben a blogbejegyzésben le is írtam bővebben a történetet. A lényeg, hogy az ajánlatot aláírtuk egy számítási hiba miatt és azért, hogy az ügyintéző végre elmenjen, aztán másnap, miután átszámoltam az egészet, visszamondtam. Akkor az jutott eszembe, hogy vajon hányan nem számolnak utána és mondjuk egy hiba miatt mégsem azt kapják, amit ígértek nekik.

És ekkor jött az első felismerés, hogy nekem ez a szenvedélyem. A pénzügyek. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek dolgozni bankba vagy független biztosítási tanácsadó leszek, de azzal az volt az egyik fenntartásom, hogy akkor csak nagyon kevés embernek tudnék segíteni. Aztán egyik ötlet után jött a másik. Indítottam egy blogot, elkészítettem a pénzügyi tervezőket, és mivel ez megtetszett, ezért újabb és újabb tervezőket készítettem az általam használt teendő listák alapján.

Nem tudtam, mi lesz belőle pontosan, csak csináltam, mert nagyon élveztem. Rengeteget olvastam a marketingről, felépítettem a honlapot és elindítottam a vállalkozást. Aztán rájöttem, hogy hát nem is olyan könnyű eladni :)

 

Elkezdtem hirdetni a Facebook-on, de az elején ennek semmi eredményét nem láttam, ami egy nagy csalódás volt számomra.

 

A vásárlói visszajelzések nagyon pozitívak, de azt érzem, hogy borzasztóan nehéz elérni az embereket. Nagy a reklámzaj, meg egyáltalán, rengeteg inger ér minket nap mint nap.

Nagyon sok ötlet van a fejemben, szeretnék sorban mindent megvalósítani, és lassan de biztosan építkezni. Jelenleg van egy blogom, egy Facebook oldalam és a Pinterestet is előszeretettel használom. Van egy letölthető mini tervezőm, amit meghirdettem a Facebook-on, és 2 hónap alatt 1000-en töltötték le, ennek nagyon örülök.

Olyan emberekhez akarok eljutni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Akik szeretnek tudatosan tervezni, és nem csak sodródni az árral, hanem irányítani akarják a saját életüket, és szeretnék jól beosztani a saját idejüket.

Nem könnyű megtalálni az életben az egyensúlyt. Mindent azonnal akarunk, mindig sietünk, mindig várunk valamire, én is ilyen vagyok.

Folyamatosan harcban állok saját magammal, hogy ezeken változtatni tudjak. Én úgy próbálom összeegyeztetni az anya, a nő és a vállalkozó szerepet, hogy előre tervezek és automatizálok, ahol lehet. Ez igaz a vállalkozásra, a munkámra és a háztartás dolgaira is. De talán a legfontosabb az, hogy próbálok nem egyszerre csinálni mindent. Adok magamnak időt. Nem máról holnapra akarok megváltozni. Úgy érzem, hogy ez egy hosszabb folyamat, és ez nem baj. Mint ahogy a vállalkozás felépítése is az.