Történeted beküldésének első lépése, hogy jelentkezel az űrlapon keresztül
Az új történetekről emailben értesítőt küldök neked, ha szeretnéd

Jung Kriszti vagyok, édesanya és a WellVital -márka- tulajdonosa.
2005-ben ismertem meg a vákumban szárított és sűrített zöldségeket, gyümölcsöket és azóta is az életem nélkülözhetetlen részei minden élethelyzetben, 4 éve pedig saját márkanév alatt forgalmazom őket.
Nagyon kanyargós út vezetett idáig, és az új utakra -mint az egyébként oly jellemző – többnyire problémák, veszteségek tereltek. Szerencsére rugalmas, alkalmazkodó természetem, és a tanulás szeretete a nehézségeken mindig tovább segített. Nagyon jó bizonyítványom ellenére, a családi háttér és önbizalom hiányában, eszembe sem jutott, hogy orvosi pályára menjek, pedig legjobban az ember működése érdekelt. Gimnázium után ELTE testnevelés-rekreáció szakot választottam azzal a felkiáltással, hogy majd én segítek az embereknek, hogy megtanuljanak egészségesen élni :) Ám az ELTE-n ez a képzés, több, mint 25 évvel ezelőtt nagyon gyerekcipőben járt. Bár végzettséget szereztem testnevelés-rekreációs szakos tanárként, de más pályán reméltem jobb folytatást, így tovább tanultam. Közgazdász lettem, kontrollerként dolgoztam. Tervezés, elemzés, rendszerek integrációja itt jött az életembe.
Sokat köszönhetek a 22 évesen kezdődő, majd állandósuló hólyaghurutoknak, vesegyulladásnak, amit végül nőgyógyászati problémák tettek igazán elviselhetetlenné, annak ellenére, hogy a több, mint 7 évig tartó kínlódás megszüntetése érdekében az akkoriban elérhető alternatív módszerekkel, diétákkal, és természetesnek mondott étrendkiegészítőkkel tudatosan és nagyon kitartóan próbálkoztam.
2005-ben még mindig a megoldást keresve találkoztam a vákumban szárított és sűrített zöldség és gyümölcskoncentrátumokkal, egy zártkörűen működő egészségvédő klubban. A gyors javulásom meglepetéssel szolgált, nekem és környezetemnek is. Bizonyossá vált számomra, hogy ezek a koncentrált táplálékok bizony messze felülmúlják az általam akkoriban megismert, a maga nemében kiváló étrendkiegészítők hatékonyságát. Teljesen életem részévé vált ez a táplálkozási lehetőség, és mert egyre többen fordultak hozzám, megérett az idő, hogy azzal foglalkozzak, ami eredendően a legjobban érdekelt: az EGÉSZSÉG
Az egészségvédő klub egyébként egy MLM hálózat volt, de nem az “üzletet” építettem, hanem a klubhoz csatlakozott orvosok, dietetikusok, természetgyógyászok szakmai segítségére építve közvetlenül a termékekkel segítettem. Nagyon sok érdekes és hasznos programot szerveztünk a klubtagoknak, aki szerettek, hiteles voltam számukra, és az általam közvetített segítségnek köszönhetően pozitív változások egész sorát élték meg. Nagyon szerettem csinálni. A klubot alapító családnak én voltam a 8. gyereke, ami sokat jelentett nekem, mert a saját családom már nagyon korán széthullott. Így telt el közel 9 év…
39 évesen, magánéleti bizonytalanság közepette lettem édesanya, ráadásul épp 2 hónapos volt Áron, amikor a klub alapítója váratlanul megvált tőlem, lezárva életemnek ezt a meghatározó időszakát. Szerencsére anyagilag még biztonságban voltunk, így az édesanya szerep az első maradhatott. De persze hatalmas törés volt, hisz szerettem a munkámat, ráadásul már 15 éves korom óta folyamatosan volt saját keresetem.
Utóbb mégis a legjobb dolog, ami velem történhetett, a legtökéletesebb időzítéssel.
Miután Áron otthon háborítatlanul világra jött, egy új csoda vette kezdetét, átrendezte az életemet, a magamról alkotott képet, és az egész világomat. A bizonytalanságban az volt a legbiztosabb és legstabilabb pont, hogy édesanya vagyok, egy új életért felelős. Mélyen belül pedig erősen hittem, hogy a hivatás terén valami jobb vár rám. Abban is biztos voltam, hogy az egészség területén szeretném folytatni.
Míg Áron aludt, tanulni kezdtem az on-line lehetőségekről, hogy ha majd később az egészséghez kapcsolódóan valami megszólít, akkor majd az internet segítségével kiépítsek valamit. Az első 3 évünkben szinte teljesen kettesben voltam Áronnal. Se nagypapa, se nagymama, se régi baráti kapcsolatok, mert Veszprémbe csak nem sokkal Áron születése előtt költöztem.
Gyakorlatom van abban, hogy megtalálom mindennek a jó oldalát Így kettesben lenni azért volt jó nekem, nekünk, mert soha senki nem szólt bele, mit és hogyan csináljak :) Érzésből nagyon jól ment minden. Ráadásul kapcsolódni tudtam egy veszprémi női kör tapasztalt, bölcs anyukáihoz, akiknek azóta is nagyon hálás vagyok.
Áronnal olyanok voltunk, mint a borsó, meg a héja. Szerencsére mindkettőnknek bejött a hordozás. Így végeztem a házimunkát, sütöttem kenyeret, nyírtam a füvet, lapátoltam a havat :) Kalandos, csupa élmény időszak volt. Imádtam. Szerencsére nagyon jó egészségnek örvendtünk. Csak altatási problémával küszködtünk :)


Mindeközben 9 hónappal a történtek után összehozott az élet annak a koncentrált zöldségek és gyümölcsök gyártójával, amit annyira imádtam. Én nem kerestem, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy más keretek között lehetőségem nyílik majd arra, hogy ugyanazokkal a termékekkel valami nagyszerűt csinálhassak.
Gondolkodtam mi legyen a nevem, de nehéz volt jó és kifejező nevet találni. Ami tetszett, már mind foglalt volt. Babakocsis séta közben végre jött az ihlet, hogy WellVital…gyorsan a mobilon megnéztem, még a domain is szabad volt…
Hirtelen jött a szlogen is: a vitalitás természetes forrása…
Kitaláltam lerajzoltam a logót, majd egy grafikus szépen megszerkesztette…
WellVital nevet, logót levédettem…
Ki kellett találni a csomagolást, és sok minden egyéb dolgot, közben on-line kurzusokon és youtube videokon tanultam pl. weboldal szerkesztést, az on-line marketinget, míg Áron aludt, csináltam azon a szinten, ahogy tanultam. Máig nem tudom, hogy jött ez össze az igény szerinti szoptatás mellett… Szerintem öntudatlanul :)
Nem tudom azt sem, honnan jöttek az ötleteim a megjelenéssel kapcsolatban.
A logo elképzelés is csak úgy megelevenedett, benne a WV betűk elhelyezése, közöttük, a halványzöld termékeny mag, a 2 koncentrikus kör, mint a sejtek hártyája, amit a Vitalitás V betűjének szára áttör…
Mivel az instantok nagyon higroszkópikus anyagok, így különleges csomagoló anyagot igényelt, ami pára és aromazáró. De ennek ellenére próbáltam természetes papír hatású, minél egyszerűbb megjelenést. Mivel ezek olyan termékek, amiket rendszeresen fogyasztanak, az volt a célom, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen.
Még nem volt készen a csomagolás, amikor Zsuzsa barátnőm testvére, Szőcs Tamás csuda fotókat készített rólunk. Azokat használva csináltam meg a weboldalam első verzióját.

Ami pedig a „gépházban” zajlott az különösen izgalmas volt számomra. Nagyon szerencsés vagyok, hogy érdekelt az informatika, szoftverek, hardverek komolyabb és kütyü szinten. Szívesen tanultam, és csináltam. Korábban kezdtem ismerkedni a MailMasterrel, aztán már SalesAutopilot néven erre építettem a rendszeremet, mert nagyon nagy távlatokat láttam benne. Először Avada, majd Divi sablonnal építettem meg a WordPress weboldalamat. Először a 12 termékemet űrlapon lehetett rendelni, utánvétes, átutalásos és bankkártyás fizetésel. Nagyon izgultam, amikor elindult… 2016. decemberében volt. Lassan jöttek a rendelések, én pedig nagy szeretettel készítettem össze a csomagokat.
2017. májusában egy újabb fotózás színesítette az életünket. Akkor készítette Máté Bea az első profi fotókat a kész csomagolásról. Hogy én mennyi cuccot hordtam oda, hogy egy nagy lendülettel mindenről legyen végre kép…
Azt tapasztalom, hogy amikor kellett mindig kaptam segítséget. Van egy csuda barátnőm, Kati, akivel nincs napi kapcsolatom, de éppen akkor Ő tudott segíteni Áron körül, hogy könnyebben menjenek a dolgok. Nagyon jól sikerült.
Visszatérő vásárlóim még kevesen voltak, így következő lépésként a feliratkozók szerzése volt a feladatom.
Tanultam arról, hogyan kell csinálni, de persze itt is a megvalósítás a vízválasztó. Ott álltam, hogy mi legyen a csali? Leírva az -akkor fontosak tartott gondolataimat-, egy hozzáértő video készítését javasolta, és a gondolatokból, amit leírtam, össze is állt 3 rövid video. Elkészülése kalandos és egyben különleges is volt egyben. Nagyon hálás vagyok anyukámnak, mert akkor hatalmas segítséget adott azzal, hogy Áront elvitte babakocsival a játszótérre. Amíg egyedül voltam, kiültem a kertbe, és remote controll alkalmazást letöltve a mobil kütyükre, felvettem 3+1 videot. Izgalmas volt technikailag.
Hogy miért nem kértem segítséget? Nem akartam, hogy a bénázásomnak bárki a szemtanúja legyen. Nem akartam senkinek az idejét rabolni. Szerettem volna adni valami értékeset, de úgy éreztem semmi újat, semmi érdekeset nem tudok mondani, elfáradtam. De elkészült. Még mindig ezek a videok vannak…
Az űrlapos rendelésről később a WordPress webshopjára, a WooCommercre álltam át.
A WooCommerce-SAPI-Számlázz.hu-Barion összeköttetése és a működés tesztelése testhezálló volt, ám addig sem tudtam a lényeggel foglalkozni, és közben tovább erősödött bennem az egyedüllét érzése. Most csúcsosodott ki a gyerekkoromból hozott a tapasztalat, hogy csak magamra számíthatok. Erre a hitrendszeremre ráerősített az, hogy amikor néhány esetben, a kivitelezésben segítséget kerestem, végül nem jártam jól. Így maradt a csináld magad sztorim…
Ráadásul akkoriban tudatosodott bennem, hogy már nem kommunikálhatok úgy mint régen a zártkörű klubban. Nem állíthatok semmit a termékemről, sem egészségmegőrző, sem gyógyító hatásáról. Mert a termékeim a szó legjobb értelmében “csak” koncentrált TÁPLÁLÉKOK, így nem sztenderdizálható a bennük lévő hatóanyag mennyiség. Bár a szupertáplálékok között emlegetik őket, mégis így van. Mivel nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, így tanácsot sem adhattam. Édesanyaként saját tapasztalatimat oszthattam meg, de egyre kevésbé éreztem azt, hogy ez bárkit is érdekel…Így telt el több hónap, az alapszinten működve, kissé reménytelenül…
Aztán megint előre menekültem a tanulásba. Funkcionális és holisztikus táplálkozási kurzust végeztem, hogy táplálkozási tanácsadó legyek. Szuper jó volt. Ezzel csak az volt a baj, hogy tanácsadóként dolgozni hivatalosan akkor kezdhettem volna, ha dietetikus vagy már végzett természetgyógyász életmódtanácsadó és terapeuta lettem volna. Elindultam hát a természetgyógyász irányba.
Tavaly nyár elején megérkezett a Segítség: egy marketinges anyuka a Mompreneurs csoportból. Felhasználva az általam már megírt tartalmakat, segített a posztolásban, és sokat bíztatott. Végre nem voltam egyedül! Nagyon jól jött a segítség, mert akkor már nem volt óvoda. Áron olyan aktív, intenzív gyerek, akivel kettesben az összezárt lét mellett a saját gondolataimat is alig hallottam…De azért jól telt nekünk, és már egyszerű, rövid videokat is csináltam, de ehhez mindig nagyon össze kellett szednem magam.
A SalesAutopliottal elkészült a vevővisszajelző rendszerem, és rengeteg szuper visszajelzést kaptam. Más fejlesztésre nem futotta, sajnos a kapott értékelésekből származó előnyt sem használtam még ki.
Nyár végén lehetőség nyílt, hogy a webshopomat profin átalakítják, végre jól működővé teszik a rendszert, amire nekem már nem volt kapacitásom. Eltelt 3 hónap, és nem történt semmi. A pénzt visszakaptam, csomó bocsánatkérés és kedves emberi gesztus kíséretében, de egyébként minden maradt a régiben…
Ezalatt én csináltam a vállalkozás napi feladatait, és közben tanultam Áron mellett.
Megcsináltam az egyészségügyi alapmodult és a természetgyógyász alapvizsgát 2020-ban. Utána rögtön elkezdtem az Éltemódtanácsadó és terapeuta természetgyógyász szakirányt is. Már “csak” a rengeteg tanulás és a szakvizsga vár rám.
Másik különleges történet számomra, hogy tavaly ősszel, épp az őszi napforduló napján megkeresett az Integratív Medicina társalapítója, és együttműködést ajánlott, mert nagyon jónak találta a termékeimet és szimpatikusnak a személyemet…Azt sem tudtam hova legyek örömömben…
Ez az együttműködés szárnyakat adott, de a kapcsolattartásban és kapcsolatok építésében még mindig nagyon gyenge voltam, így azokkal a táplálkozási tanácsadókkal sem tudtam továbbvinni és kiteljesíteni a kapcsolatot, akik megkerestek.
A történet úgy nagyjából “ennyi”. Szerintem sokkal érdekesebbek a felismeréseim, amelyeknek köszönhetően ráláttam arra, hogy mivel nehezítem saját utamat.
Elmesélem, hátha más is erőt merít belőle.
Tudtam, hogy ez a vállalkozás, a WellVital az én utam, amit a saját értékrendem szerint építhetek, amit jó példával, hitelesen, megfelelő szakértelemmel és persze szívvel-lélekkel tudok képviselni. A WellVital a második gyermekem, magam hoztam világra sok-sok tanulással és munkával.
Tudom, tapasztaljuk milyen jók a termékek, hogy milyen fantasztikus támogatást nyújt az egészséges életvitelhez. Nemcsak szerethető, hanem hatékony megoldás abban, hogy természetes úton táplálékkal tudjuk biztosítani a szervezetük működéséhez szükséges éltető hatóanyagokat. Tudom, hogy az életmódváltás is könnyebb vele, hogy az édesanyák imádják, mert így egyszerűen könnyedén sok, jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt meg tud etetni a gyermekével, párjával, és magáról is könnyedén gondoskodhat, több energiája lesz, és ezt arra fordíthatja, ami a legfontosabb neki. Mivel táplálék, ügyes praktikákkal végül úgy válhat az ember életének a részévé, hogy egyéb felesleges dolgokra nem kell költeni.
Frusztrált, hogy nem tudtam ezt eddig jól megmutatni, és kellően ismertté tenni. Bár már nagyon felerősödött bennem felelősségérzet, hogy ha én nem csinálom jól, akkor nem jut el azokhoz, akik számára ez a tökéletes megoldás. Csak keresgélnek, feleslegesen próbálkoznak, végül gyakran csalódnak. Szóval felelősségem is, hogy jól csináljam!
Egyszerűen magam sem értettem mi akaszt meg?! Miért topogok, miért nem állok ki jobban?!
Körvonalazódtak bennem szuper ötletek, de amikor meg akartam valósítani, elvesztették jelentőségüket.
Korábban kontrollerként gyakorlatot szereztem a tervezésben is. És most a saját vállalkozásomban le voltam bénulva. Mindig mindent az utolsó pillanatban csináltam meg.
Nem volt stratégiám. Hihetetlen rosszul éltem ezt meg. Csalódás volt a saját működésem.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor a vállalkozásunk működése híven tükröz bennünket. Nekem az anyaság és a vállalkozás szorosan összekapcsolódott, és intenzív visszajelzéseket adott annak köszönhetően is, hogy mindkettőt egyedül csinálva nem mutogathattam másra. Anyaként hamarabb felismertem a “tanulnivalót”, ám a vállalkozásban kicsit nehezebb volt, mert sokáig mentegettem magam azzal, hogy lelkiismeretes anyukaként nagyon lefoglalja a figyelmemet a kisfiam, és a körülményeim meggátolnak abban, hogy a vállalkozásomat jobban építsem.
Aztán felismertem, hogy korábban akkor voltam sikeres, amikor más vállalkozását toltam. Másokért mindig könnyebben és többet tudtam tenni. Nem azért, mert külső kontroll, számonkérés kellett volna, hanem az motivált, hogy valaminek a részévé válok azáltal, hogy megfelelek az elvárásoknak, és ha jó eredményt hozok, elfogadnak, megbecsülnek és szeretnek. Mások ügye és álma ezt az előny tartogatta számomra.
Attól kezdve azonban, hogy a saját ügyemről kellett volna beszélnem, azt kellett sikerre vinnem, már nem tudtam ilyen eredményes lenni.
A kép a saját működésemmel, önkorlátozó hiedelmeimmel kapcsolatban lassan kezdett összeállni. Nagyon hálás vagyok ezért a folyamatért, ami egyfajta kegyelmi állapotban indult, és szívvel lélekkel a képességeim szintjén, elindíthattam a vállalkozásomat, majd a következő lépcsőként – a megtorpanással – bekopogott a lehetőség, hogy az okok végre felszínre kerüljenek és gyógyuljak.
A közelmúltban végre felismertem, hogy az egész mögött a réges-régen belém kódolódott “nem vagyok fontos” hitrendszer állt. Ha nem vagyok fontos magamnak, akkor nem lehetek fontos másnak sem. Az ötleteim megvalósítása, és a mondanivalóm is így vesztette el fontosságát, akárcsak az emberi kapcsolatok.
Ez a felismerés hatalmas átalakító erővel bírt. Már most tapasztalom a hatását abban, ahogy a munkámat végzem, ahogy a környezetem felém fordul :)
Azt vallom, hogy a rossznak mutatkozó dolgok is értünk vannak. Ezekkel a tapasztalásokkal fejlődünk. Legyen az betegség vagy más nehéz, fájdalmas élethelyzet.
A mélyponton hinni kell abban, hogy a helyzet a javunkat szolgálja, és jobb dolgok várnak ránk.
Amikor elakadunk, akkor talán nem is az a legfontosabb, hogy hirtelen továbblendüljünk, hanem akkor ott mélyen magunkba kell néznünk. Ott rejlik minden, amivel jobb irányba fordíthatjuk az életünket. Ehhez persze nagy hit kell. Hit abban például, hogy minden akadály az új lendület eszköze.
Szeretettel
Jung Kriszti
