Hogyan tud egy cica nagy dolgokat tanítani az életről?

Tudom, kicsit furán hangzik, de tény, hogy a cicám nyitotta fel a szemem és tanította meg nekem, hogyan tudok a leghatékonyabban célokat elérni az életem bármely területén.
Szokásom ugyanis, hogy csak ülök, és figyelem őt. Figyelem, ahogy elfekszik a kelő nap fényében és élvezettel sütteti a hasát. Ahogy összegömbölyödve, mélyen alszik a kislányom játszóházában. Ahogy tigrissé átszellemülve lepkére vadászik, vagy épp csukott szemmel, önfeledten mosakszik. ❤️
Azt vettem észre, hogy minden tevékenységét egyetlen dolog hatja át, az pedig az elmélyült, fókuszált jelenlét. Ha valamit csinál, azt teljes lényével, minden porcikájával teszi.
Ha sütteti a hasát, akkor teljes kényelemben elnyúlik, és még a nyála is kicsordul, annyira élvezi. Ha vadászik, akkor minden idegszála a célponton van, a pupillái teljesen kitágulnak, maximumon a fókuszálás. Ha támad, azt lézerpontosan, és minden izmát maximumra feszítve teszi. Teljesen jelen van.
Oké, az élet néha igen mulatságos módon képes kimozdítani ebből, és ilyenkor a cicus láthatóan nehezen jön rá, hol is van éppen, és mi történt vele. Én meg persze nem tudom megállni, és jókat mosolygok rajta.
Például, amikor annyira kergeti a saját farkát (igen, macska, nem kutya 🤷‍♀️ ), hogy simán lepörög a teraszról, mert nem veszi észre, hogy nincs tovább. Vagy amikor annyira belefeledkezik a mosakodásba, hogy két nyalintás között lefordul a kerti asztalról.
Persze látom azt is, hogy amikor vadászik, csak akkor ér célt, ha teljesen összpontosít. Ha éppen csak játéknak veszi, vagy tessék-lássék próbálkozik, akkor sokszor már neki sem fut, mert tudja, hogy úgysem vezetne eredményre a támadás.

Elgondolkodtam a párhuzamon az emberek világában.

Először az jutott eszembe, hogy én magam is csak akkor kerülök bele a flow állapotba, ha képes vagyok minden mást kizárni magam körül, és teljesen elmélyedek a tevékenységben. Dolgozni is így szeretek a legjobban, szinte szárnyalok ilyenkor. Igazán felemelő érzés.
De, ha csak félgőzzel sikerül nekikezdenem, akkor végül rájövök, hogy jobb abbahagyni, mert úgysem jutok olyan eredményre, amilyenre flow állapotban képes lennék.

Aztán eszembe jutott ennek az ellenkezője, amikor olyan emberekkel beszélgettem a helyzetükről és a mindennapos tevékenységeikről, akik kivitelezőként kerestek meg.

Számtalan alkalommal hallottam beszámolókat tőlük arról, hogy csak kapkodnak ezernyi teendőjük között, nap, mint nap tüzet oltanak a vállalkozásukban is és ezáltal a magánéletükben is. Mindig újabb dolgokról hallanak, amit jó lenne beépíteni a cégükbe, és nap végén mindig úgy érzik, hogy csak hosszabb lett az elvégzendő feladatok listája, mint reggel volt.
Jó persze, a cicusnak nem kell telefonokat felvenni, emailekre, messengerre válaszolni, ügyintézni, más macskákat irányítani, stb.
Tudod mit mondok erre? NEKED SEM KELL!
Nincs az az erő, amitől összezuhanna a világ, ha te mondjuk 9-12-ig nem vagy elérhető. Ha nem olvasol leveleket, nem mész fel semmilyen közösségi oldalra vagy hírportálra, ha kikapcsolod a telefonod, és semmi másra nem fókuszálsz, csak az épp aktuális feladatodra.
Ha elmélyülsz benne, alkotsz, haladsz, meglátod ráadásként megújult erővel tudsz majd belevágni a további teendőkbe, mert a flow energiája megmarad benned.
Van azonban egy bökkenő, amit szinte mindenkinél látok: nem tiszta, hogy mi is legyen a következő feladat. Hiszen a “ToDo” listán nagyon sok pont van.

Hogy ne akadj meg azon, merre is van a tovább, két dologra van szükség:

– Tiszta célokra
– Tervezettségre
Kapkodás és tűzoltás ugyanis akkor van, ha ezek hiányoznak. Ha nincs konkrét cél, és a célhoz vezető tervezett út, akkor nincs hova haladni, nincs min végigmenni. Ilyenkor bármilyen új dolog felüti a fejét, máris mérlegelés nélkül felkerül egy új pont a teendő listára, újabb táptalajként a kapkodásnak és a tűzoltásnak.
Ha tiszta a cél, és az oda vezető lépések, akkor az újdonságokra nyugodtan tudsz nemet mondani, vagy mérlegelve a tényleges hasznosságukat, beépíteni egy későbbi körben. És nem fog meghatni, hogy a konkurencia esetleg már használja az adott újdonságot, csak legyintesz, mert tudod, hogy az igazából nem szolgál téged. Majd abbahagyja ő is. 😉

Hogyan tudsz elkezdeni kimászni a jelenlegi kapkodós-tűzoltós helyzetedből?

0. // Nulladik lépés, ha még nincs rendben, akkor a célmeghatározás legyen. Ez az alap. Hogy fixen tudd, hogy kinek dolgozol és miben tudsz neki a legjobban segíteni.
1. // Ha ez megvan, akkor nézd át újra a feladatlistádat, ami épp a fejed felett tornyosul. Gondold végig, hogy mi az, ami esetleg nem lényeges, vagy ami igazából nem is támogatja ténylegesen a törekvéseidet. Nagyon sok esetben lehetséges a szelektálás.
2. // Ezután a maradék pontokat egy jól átgondolt prioritás alapján érdemes újrarendezni aszerint, hogy mi támogatja legjobban a célod. Máris tisztább előtted, hogy mi a következő megvalósítandó feladat.
3. // Ne felejtsd el kihúzni azt ami készen van! Ez nagyon fontos, pszichológiailag nagyon sokat segít, és továbblendít.
Általában ezek azok a lépések, amiket legelőször átbeszélünk az ügyfeleimmel, amikor elkezdünk együtt dolgozni a weboldalukon. Eddig még nem volt példa arra, hogy ne segített volna az előrelépésben ez a módszer, így csak ajánlani tudom neked is.
Ha sikerült egy lépést tenni, legyen az akármilyen aprócska is, kérlek, írd meg, örömmel olvasnám a sikered. Kis siker is sokat számít! 🙂