Az Én vállakozói történetem onnan indul, hogy ha nekem valaki azt mondja az egyetem első évében, hogy vállalkozó leszek biztos kinevetem. Ez a munkaforma a lehető legtávolabb állt tőlem. Szüleim és közeli rokonaim is mind alkalmazottak voltak és fel sem merült bennem a lehetőség, hogy lehetne ezt másképp is. Andragógia szakra mentem (felnőttoktatás), mert Művelődésszervezőként arra gondoltam, hogy valamilyen közintézményben fogok dolgozni.

Már gimnázium alatt sokat önkénteskedtem, utaztam – nemzetközi projektekben vettem részt. Egyetem alatt ez folytatódott és egy egyesületben nagyon sok mindent tanultam – pályázatírás, projekt management, facilitáció. Az emberekkel való kapcsolódás mindig is fontos volt nekem és ez egyre jobban „beette” magát a gondolataimba – miközben az álmom az volt, hogy majd egy külföldön lévő magyar kultúrintézményben fogok dolgozni. A kettő gondolat párhuzamosan futott a fejemben és közben a felnőttoktatás is érdekelt. Az egyetem BA szakát elvégezve nem jelentkeztem mester képzésre, hanem egy másik BA szakot csináltam meg ami az Ifjúság segítő volt. Ezért a döntésemért azóta is hálás vagyok magamnak.

Az egyetem alatt végig dolgoztam párhuzamosan az ifjúsági egyesületben és lehetőségem volt a Ludwig Múzeumban is dolgozni két és fél évet, ahol én mondtam fel. Teljesen kiábrándultam az alkalmazotti létből és a berögzült szabálykövetésből. Ekkor tartottam az első képzésemet egyedül 2011-ben Magyarországon egy nemzetközi csapatnak, ahol a téma készségfejlesztés volt az újrahasznosítás eszközével. A 10 napos képzés után csináltunk egy országos roadshow-t ahol több nagyváros iskolájába mehettünk el és tarthattam műhelyunkákat.

Egy kedves barátnőmmel közösen csináltuk, akinek akkor állandó munkája volt. Sokat ötleteltünk, az elkövetkező évben újabb programokat valósítottunk meg és 2013 elején eldöntöttük, hogy megalapítjuk a saját társadalmi vállalkozásunkat. Egyikünknek se volt vállalkozói tapasztalata és abszolút autodidakta módon tanultunk /tanulok bele mind a mai napig a vállalkozói lét szépségeibe és buktatóiba. A céget hárman alapítottuk, akkor 25 évesen. A ReCreativity Társadalmi Vállalkozás Nonprofit Kft fő profilja a készségfejlesztő képzések tartása, melyeken a főhangsúly a fenntarthatóságon nyugszik. A cél, hogy minél több emberhez eljusson a fenntartható(bb) gondolkodásmód és az egyéni döntések felelősségének az ereje. Van egy módszertan, amivel már évek óta dolgozom sikeresen. Erre épül fel a legtöbb képzés.

A ReCreativity az évek során sokat változott, hiszen számomra a legnagyobb tanulás, hogy a cégem én vagyok – Azaz velem fejlődik, alakul. A ReCreativity-ből nőtte ki magát a Cimbi, később a Crunch. Legutóbbi szerelem projektem a Zerowaste Bootcamp és a Zerowaste Box. A Tinyecoambassador blogom pedig akkor született, mikor Édesanyává váltam.

A céget ma egyedül viszem. Hárman kezdtük. Az első kieső 1 év után volt, a (volt) legkedvesebb barátnőm pedig 2019-ben lépett ki – nem igazán barátságos keretek között. Nagyon sokat tanulok. Leginkább magamról. A motivációmról. Az alázatról és tiszteletről. Arról hogyan kezelek kapcsolatokat, üzletieket és nem üzletieket.

Hálás vagyok, hogy sikerült a gyermekeim születése előtt vállalkozóvá válnom. Úgy érzem Anyaként ez csak egy extra nyomás sokaknak. Ezért is hoztam létre egy mentor programot, ahol Édesanyákat segítünk vissza a munka világába – akár vállalkozó vagy munkavállaló szeretne lenni. A benned.NŐ egy olyan program sorozat, ahol feltérképezzük a rejtett erőforrásokat, az ötletek köré terveket szövünk, egy erős kapcsolati hálót építünk fel, meg önbizalmat. Ebből aztán mindenki merít és azt viszi tovább, amire neki szüksége van.

Jelenleg többféle dolgot csinálok egyszerre – amellett, hogy Édesanya (is) vagyok. A tevékenységek sokszor kívülálló szemében nem is kapcsolódnak össze – de számomra az összetartó kapocs a FENNTARTHATÓSÁG. Bármit, amit teszek azért csinálom, hogy a gyermekeinknek egy élhető helyet hagyhassak hátra.

A pandémia ideje alatt sok tevékenységem átalakult és online verzióban viszem tovább. A Zerowaste Bootcamp hétvégi workshopjainak a helyét átvette a Zerowaste BOKSZ, amit kiküldök és együtt online készítünk tisztítószereket, szépségápolási termékeket természetes alapanyagokból. A Cimbi táskák varrása szünetel – a webshopot bezártam és csak cégeknek készítek megrendeléseket, az Ő használt ponyvájukból. A nemzetközi képzések várnak, és amit tudok online tartok.

A legnagyobb tanulási pont, mióta vállalkozó vagyok, hogy az egyedüli biztos pont a VÁLTOZÁS. Hálás vagyok, hogy megtanultam ezt a sokszor nehéz helyzetet átkeretezni magamban és ma már számomra a változás lett az egyik MOTIVÁCIÓ.