B Szirtes Dóra vagyok, az ÖsztönAnyu alapítója – óvodapedagógus, Montessori pedagógus, édesanya.

Közel 10 év óvónői munka és egy iskola-előkészítő megalapítása után lettem várandós, s elindult életem legizgalmasabb szakasza. Tudtam, hogy sok kihívással kell majd szembe néznem, de ekkora önismereti útra nem számítottam!

Szerencsére a család támogató volt, ahogy a férjem is, persze súrlódások azért voltak. Rá kellett ébrednem, hogy szülőként hatalmas felelősség van a vállamon és nem bízhatom másra a döntéseket. Amíg nem alakult ki bennünk férjemmel a saját, közös nevelési elvünk, addig rendszeresen elvittek minket a málnásba szeretteink, környezetünk a „nálunk ez vált be” tanácsaikkal (a legjobb szándékkal persze). Amint meg tudtuk fogalmazni fő elveinket, sokkal könnyebbé vált a döntés, mert ezek mentén gondolkodva láttuk, mi az, amit ki se fogunk próbálni és mi az, aminek esélyt adunk.

Mindezek mellett időről időre ismeretlen terepre tévedtünk. Hozzátáplálás, hordozás, dackorszak, határszabás és sok más terület – 3 évessel már tudtam mit kezdjek, na de egy ilyen picike gyerekkel hogy van ez, arról fogalmam sem volt!

Az alvást hírből ismertem – főleg, amikor megérkezett a kistesó is -, nem hogy könyveket tudtam volna olvasni, ezért az aktuális problémánk kapcsán mindig képzésekre mentem (online többnyire).  

Montessorival szinte azonos szemléletem (szüleim nevelésének köszönhetően) mindig sokat segített útkeresésem során; most is ennek köszönhetően találtam rá számtalan Montessori szemléletével egyező alapelvű módszerre, mint a Pozitív Fegyelmezés, Kötődő Nevelés, Kapcsolódó Nevelés, Együttműködő Kommunikáció, Játékos Nevelés, BLW, hordozás és Konmari.

Míg esténként a képzéseken ültem, napközben a gyerekeket lestem, vajon mi érdekli őket, mivel foglalkoznak. Megfigyelésem alapján készítettem nekik játékokat, se ekkor értettem meg, mit jelent a túl sok és a felesleges játék fogalma. Rájöttem, hogy tényleg felesleges a boltokban kapható játékok java része, ami pedig tényleg jó, az többnyire otthon is elkészíthető – és ezáltal még környezettudatos is vagyok. Barátaim bíztatására indítottam vállalkozásom 2018-ban Tipitapi Tábla néven, ekkor még Montessori jellegű játékokat és matatófalakat készítettem, majd baba-mama foglalkozásokat kezdtem tartani.

Imádtam ezt az időszakot minden kínjával együtt :-D Megfigyelni, ahogy próbálkozik, kudarcot vall s nálam keres vigaszt, majd egyszer csak sikerrel jár és azt is megosztja velem. Az elmélyült játék, amit az általam készített eszközzel él meg. A hálás odabújás és szuszogás, amikor este átköltöznek mellénk. Felemelő volt mindezt megélni velük!

Mégis úgy éreztem, ahelyett, hogy a gyermekeimmel együtt töltött időre koncentrálnék, állandóan aggódom és főleg az aktuális problémákkal foglalkozom a boldog percek helyett – ezen változtatnom kellett.

Ebből a megtapasztalásból nőtte ki magát aztán az ÖsztönAnyu, hogy minél több anyatársat támogatni tudjon abban, hogy a boldog percek megélésére tudjon koncentrálni az aktuális problémák helyett; hogy lehetőségeket, megoldókulcsokat, szakkönyvekben olvasott módszereket kapjon kézhez gyakorlatiasan, életszerűen, hogy kiválogathassa a neki legmegfelelőbbeket, azonnali válaszokat kapva.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor megszületett harmadik gyermekem, a vállalkozásom képében, s ezzel együtt éreztem magam önazonosnak.

„A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek!” (Benjamin Franklin)

Ez az önazonosság, s az őszinte, kendőzetlen, egyenes leírások azok, amik éltetik az ÖsztönAnyut. Hogy velem együtt élhetik meg az édesanyák, min megyek keresztül, majd milyen módszerek, elvek mentén haladva oldom meg azokat – vagy éppen hogyan vallok kudarcot. Megtalálhatják benne önmagukat, saját élethelyzeteiket, kérdezhetnek, mesélhetnek, mindezt ítélkezés nélkül, egy elfogadó és támogató közösségben.

Céljaim többrétűek, s mostanra láthatóvá is váltak munkásságom során:

• Egy elfogadó közösség összefogása, ahol az édesanyák őszinték lehetnek, fel merjék tenni kérdéseiket és elmondani valódi érzéseiket – együttérzést, támogatást, megoldókulcsokat kapva válaszul ítélkezések helyett.
• Szakmai anyagok megvalósítása, ahol életszerűen, gyakorlatias formában sajátítható el a tudásanyag, ami valódi segítséget adhat az édesanyáknak.
• Szakmai közösség összefogása, ahol szakértő társakkal együtt valósíthatunk meg workshopokat, együttműködéseket, egymást inspirálva és támogatva.

Alapelveim az életszerűség, gyakorlatiasság, önazonosság.

Úgy gondolom, hogy mind ugyanazokat a szituációkat éljük meg gyermekeinkkel nevelésük során, éppen ezért a megolókulcsok, a tudásanyag, ami átsegíthet minket a nehezebb időszakokon vagy épp segít megélni az örömtelieket, úgyanúgy mindenki számára elérhető kell legyen! Éppen ezért áraimat alacsonyan tartom, mert nem szabad, hogy pénz függvénye legyen a gyereknevelés!

Az édesanyáktól kapott folyamatos visszajelzések adnak erőt és inspirálnak nap, mint nap, s mutatják az irányt, mikor merre kell tovább haladjak. Csodálatos érzés megélni az édesanyákkal, ahogy elkezdenek bízni magukban, az ösztöneikben, s mikor jobbá, könnyebbé teszi életüket egy-egy tőlem tanult megoldókulcs. Én persze csak egy iránytű vagyok anyaságukban, a munka és az eredmény mind az ő érdeműk! És én végtelenül büszke vagyok rájuk egytől egyig!

„Magam legyek a változás, amit a világban látni szeretnék!” (Mahatma Gandhi)

Életszemléletem miatt, s mert kizárólag szülői igényekre hangolva fejlesztem vállalkozásom, nehezen találom helyem a vállalkozók világában.

A marketingeseket kiborítom azzal, hogy nem csinálok nyereményjátékokat, utolsó pillanatos csak ma csak most akciókat vagy aktuális kedvezménycsomagokat. Miért? Mert workshopjaim tartalma akkor igazán eredményes, amikor arra szüksége van a résztvevőnek. Ugyanezért nem reklámozom magam, hiszen nem célom megtéríteni vagy meggyőzni senkit! Az viszont, aki azt keresi, amit én nyújtok, az meg fog találni, hiszen Magyarországon ilyen formában csak én foglakozom Montessori és a kapcsolódó elvű módszerek otthoni alkalmazásának gyakorlatával.

„Mondd el – és elfelejtem, tanítsd meg – és emlékezni fogok rá, vonj be – és megtanulom.” (Benjamin Franklin)

A pénzügyeseket kiborítom az árak alacsonyan tartásával, mert csak azt látják benne, hogy „túl olcsón adom magam”, ettől majd elértéktelenedik, amit adok, s idővel elérek végső időhatáromig, s nem tudok több pénzt megkeresni. Hát igen. Ebben (is) azonos a gondolkodásunk férjemmel, tudjuk, hogy nem leszünk soha gazdagok, ugyanakkor nem is vágyunk rá. Előbb segítünk másokon, minthogy pénzt kérünk a segítségért cserébe. De mi így vagyunk önazonosak, így érezzük jól magunkat! Sokkal boldogabban fekszünk le este, ha segíthettünk aznap, mintha kerestünk „X” összeget.

Természetesen nekem is meg kellett húznom a határaimat, hogy azokra koncentrálhassak, akik valóban iránymutatást kérnek, mint azokra, akik valójában nem nyitottak és inkább kihasználják életszemléletem.

Ez volt a legnehezebb!

„A legnehezebb dolog mindig a döntés, a többi már csak kitartás dolga!” (Emelia Erhart)

Számtalanszor használtak ki résztvevők, éltek vissza segítő szándékommal kollégák, vagy épp vertek át vállalkozás fejlesztése kapcsán megbízott szakemberek. Sok olyan éjszaka volt, amikor ültük a konyhaasztalnál férjemmel, és megállapítottuk, hogy az a kuporgatott pénz most elúszott … Hálás vagyok neki, hogy mindvégig támogatott, s most is ő adja a legnagyobb erőt a nehéz időszakokban a továbblendüléshez. Pedig ő látja csak igazán, amikor éjszakákon át dolgozom, amikor magam alatt vagyok vagy épp nagyobb akadály gördül elém.

 Végül sikerült megtalálni az utam, s meg tudtam tartani önmagam határszabásomban. A hozzám került édesanyák pedig pontosan tudják, hogy pénzüket nem veszítik el, mert rugalmas vagyok, s alkalmazkodom gyermekeik igényeihez – megjegyzem az éjszakai konzultációk sokszor a legmeghittebbek.

Facbeook oldalamon és blogomon igyekszem folyamatosan hasznos infoemációkat adni, workshopjaim pedig tematikusak lettek, így valóban arról informálódhatnak a résztvevők, ami aktuálisan érdekli őket.

Játékkészítés terén is fejlődtem, mostanra több  DIY játékot fejlesztettem, segítve a kevesebb kreativitással megáldott édesanyákat az önálló játék készítésben. Emellett már vannak saját fejlesztésű kész termékeim, s több könyv írásán is dolgozom. Alig várom, hogy kijöjjenek! J

Jelenlegi legnagyobb projektem a hozzám hasonló szemléletben dolgozó szakemberek összefogása, s közös tanagyagok, workshopok fejlesztése. A háttérben már szuper dolgok készülnek, bár a nagyközönség csak szeptember környékén látja majd át a nagy egészet :) Nagyon izgalmas!

Úgy érzem mostanra elmondhatom, hogy értem már el valódi sikereket – nem a médiában, erre nem vágyom! – munkáságom során. Hullámvölgyek mindig vannak, amikor bizonytalanságot okoz a vállalkozói lét, vagy épp rövidebb időszakokra háttérbe szorul a család … Ha nem ezek lennének kisebb arányban, azt hiszem nem is folytatnám!

Alapjáraton kiegyensúlyozott a család, mostanra stabilnak mondhatom az ÖsztönAnyut is. A családom boldog, én önazonos vagyok. Mi kell még? Vállalkozó Nő vagyok!